Mi az a hecsedli?

Kislányként egyszer eljutottam az erdélyi Parajd hegyoldalaiba, ahol a sok vadvirág mellett egy pici piros termésű növényt is felfedeztem. Akkor még nem tudtam az mi lehet, de ma már tudom, hogy egy olyan növényre bukkantam, aminek az erdők, dombok, legelők adnak otthont. Ott gyepűrózsának nevezték, amit mi leginkább úgy ismerünk, hogy csipkebogyó. De nagyon érdekes nevekkel büszkélkedhet, hiszen egyes tájakon petymegnek és hecsedlinek is hívják. A számomra megmosolyogtató népi neve, a seggvakaró elnevezés.

Ennek a növénynek a jótékony hatását, már őseink is nagyon kedvelték és gyakorta alkalmazták, hiszen nagyon különleges hatóanyagokat tartalmaz és az érdekessége, hogy hatalmas mennyiségben raktározza magába a számunkra fontos anyagokat.

A C-vitamin tartalmáról ismerik a legtöbben, de fontos megemlíteni, hogy A-vitamint, vasat, magnéziumot, cukrot, alma és citromsavat, cseranyagot, pektint és flavonoidokat is tartalmaz. 
Bizonyára nem mindenki ismeretes a fent említett nevek jelentésében, de hihettek nekem, egy nagyon egészséges, vitamindús, igazi sokoldalú hatóanyag tartalmú növényről van most szó, melynek a fogyasztását, én kötelezővé tenném. :)

Az ókorban elsősorban a sorvadásos betegségek kezelésekor használták. Manapság leginkább meghűléskor, influenzás időszakban fogyasszuk, hiszen a benne lévő aranyat érő anyagoknak immunerősítő és gyulladáscsökkentő tulajdonságaik is vannak. Vese és hólyagbántalmak, bélhurut és hörghurut kezelésére is kiváló. Gyenge vizelet hajtó hatása ismeretes amellett, hogy az emésztést is fokozza.
A csipkebogyót egyes népek annyira szeretik, hogy nem restek bort, likőrt vagy pálinkát készíteni belőle, sőt svéd barátaink még levest is készítenek a termésből. Azt azért megkóstolnám! 

A minap azt olvastam, hogy akinek térdproblémái vannak, szintén rábízhatja magát a csipkebogyó kegyeire, hiszen a tudósok úgy vélik, a célzott csipkebogyó kezeléssel megelőzhetik a térd állapotának további romlását. Nem lehet véletlen az sem, hogy az orvostudomány igencsak számon tartja ezt a növényt, hiszen a C-vitamin tartalma 10x nagyobb, mint a citromé! Azonban minden szervezet máshogy reagálhat erre a túlzott C-vitamin bevitelre, így előfordulhat hasmenés.

Nem csak az orvostudományban, hanem a vallásban és a művészetekben is volt helye ennek a növénynek pl. a barokk művészetben az égő csipkebokor a szeplőtlen fogantatás jelképe volt.
Azonban ha pontosítani akarunk, akkor nem mehetünk el amellett, hogy a vadrózsa termése a csipkebogyó. Többféleképpen is lehet fogyasztani a termést is, és a virágszirmokat is.
A szirmokat salátába, pitébe szokták tenni, míg a terméséből, - ami akkor jó a népi hagyomány szerint, ha már a dér megcsípte és összeráncosodott-  dzsemet, szörpöt, gyógyteát, bólét készítenek.
A csipkebogyó forrázata során nagy mennyiségben ki lehet nyerni a hatóanyagokat, amely epekő és vesekő megelőzésére alkalmas.

Érdekességképpen meg kell említenem, hogy a virágból rózsavizet is készítenek, amit antiszeptikus hatású frissítőként alkalmaznak; a levelet pedig ha leforrázzák frissítő, összehúzó hatású gyógyteát készíthetnek. 

Minden évben megfogadom, hogy készítek magamnak csipkebogyó lekvárt, ahogy persze bodza szörpöt is, hiszen mindkettő növény ékesíti a kertünket, de sajnos mindig lemaradok a lehetőségről. Idén ősszel azonban nagyon figyelek az első fagyoknál és elkészítem az első petymeg dzsememet. Addig is egyfajta kompenzálásként éppen most készült el a csipkebogyó teám. Megyek is, nehogy kihűljön.

Rendszeres fogyasztása ajánlott!

Evelin